Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Reiter László-Az etalon III. 1 fele	Forrás :http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4060	2013.04.08. 19:11
Német juhászkutyáknál a körungokon a viselkedésrepertoár nagyon szűk részének szinte csak jelképes felmérése történik, nagyon gyenge "őrző-védő produkció" formájában, amely az örökletes anyag megbecsülésére abszolút alkalmatlan. Ez a "teljesítménybírálat" inkább csak formaság, s a "tenyésztők" ebbe mintegy hallgatólagosan bele is törődtek, sőt, legtöbbjük ma már éppen egy szigorúbb és szakmailag megalapozottabb szűrőrendszer kidolgozása, bevezetése ellen tiltakozik. A jelenleg bemutatandó gyakorlat - akár munkavizsgáról, akár körungról van szó - szinte csak a zsákmányszerző ösztön aktiválására épített koreográfia, amely tulajdonképpen más ösztönkészlet vizsgálatát nem is teszi lehetővé. Minden tulajdonságot felmérni szervezett rendezvények keretei között nem lehetséges, ezért nagyon fontos a tenyésztői szemlélet formálása is, hiszen a tenyésztő az, aki saját állatainak viselkedését nap mint nap látja. Azonban egy új, az eddigieknél szakmailag megalapozottabb követelményrendszer kidolgozása - meggyőződésem szerint - segít majd a helyes, azaz a teljesítményorientáltság irányába terelni a jelenleg sajnos általánosnak mondható "küllemorientált tenyésztési" szemléletet. Amíg a német juhászkutya terelőebként dolgozott, nem volt szükség egyéb készségének, tulajdonságának felmérésre. Hiszen ez a munka annyira sokrétű, követelményeihez csak az ehhez szükséges, rendkívül összetett, egészséges ösztönkészlettel rendelkező, maximálisan kiegyensúlyozott viselkedésű, fizikailag és pszichésen egyaránt ép, igénytelen, szívós egyedek tudnak csak alkalmazkodni. Ma már kivételnek számít, ha egy-egy kutya terelőfeladatokat lát el. A terelővizsgákra kötelezés sem jelenthet megoldást. A mai realitásokkal nem egyeztethető össze, hiszen ahhoz a helyi fajtaklubok mindegyikének tudnia kellene birkanyájakat és megfelelő területet biztosítani a kiképzéshez. Ráadásul nem nyújtana populációszinten megbízható képet, hiszen az egyed egyrészt nem lenne úgyszólván életen át tartó terhelésnek kitéve, amint ez az igazi terelőkutyák esetében történik, másrészt bizonyosra vehető, hogy a megmérettetésre százalékokban nem is érzékelhető populációrészt neveznének, így az állományátlagot megközelítőleg sem reprezentálná az eredmény. Maradjunk a realitásoknál! Milyen pszichés tulajdonságok mérése elengedhetetlen a fajta használati alkalmasságának fenntartásához, fejlesztéséhez? Úgy gondolom, ezek a következők: erő, keménység, agresszió, aktív védekezési reakció, zsákmányszerző ösztön, apporthajlam, alaptermészet. A sorrend nem jelent egyben fontossági sorrendet, hiszen senki nem tulajdonosa a bölcsek kövének, hogy ilyen horderejű dolgokban fontossági sorrendet állíthasson fel. Maradjunk abban, hogy ezeknek a felsorolt tulajdonságoknak az állományszintű megléte elengedhetetlenül szükséges. Mit jelentenek, milyen tőről fakadnak a jelzett tulajdonságok? Lényeges, hogy ebben egyetértsenek a szakemberek, csak akkor várható folyamatosan javuló tendencia a populáció örökletes anyagában. Mit is értünk az egyes kifejezések alatt?   Erő: Az előző részben már beszéltünk erről. Ebben az esetben nem fizikai erőről van szó. A keletnémet tenyészszemle, illetve körungszisztéma az üldözési ösztön (amely nem feltétlenül azonos a zsákmányszerző ösztönnel) megnyilvánulását értette alatta. A magam részéről úgy vélem, hogy a kutyában, emberrel szemben ilyen esetekben nem mindig a zsákmányszerző ösztön aktivizálódik. A falkában történő rivalizálások utáni vesztes, vagy a territóriumsértő idegen üldözésének ösztöne is aktivizálódhat ilyenkor. Nagy valószínűséggel nem egyetlen ösztön, hanem összetett ösztönös megnyilvánulás a teljesítmény alapja ebben az esetben.   Keménység: Szintén az előző részben tárgyaltuk részletesen. Mérése bár felfogható a bátorság, magabiztosság egyik tesztpróbájának is, mégsem meríti ki annak fogalmát, lévén annak ennél lényegesen több összetevője (pl. idegen emberekkel, állatokkal szembeni megnyilvánulások). Mindenesetre ebben a szituációban adott válaszreakciókból részinformációkat kapunk a bátorságra, magabiztosságra, küzdőösztönre, s mindezek terhelhetőségére vonatkozóan. A fogás hatékonysága is ez alkalommal vizsgálható.   Agresszió: E tulajdonság nélkül valószínűleg az élet sem alakulhatott volna ki a Földön. A tulajdonság túlzott dominanciája azonban éppoly egészségtelen pszichére utal, mint hiánya, vagy csekély meglévősége. Kívánatos, hogy optimálisan (kifejezetten) érvényre jusson, de az egyed emiatt ne váljon irányíthatatlanná. Sokan azonosítják ezt a jellemzőt a bátorsággal, azonban ez már csak azért is téves megközelítés, mert a félénk kutya is gyakran agresszív. Sem bátorságot, sem félelmet nem jelent, amint oly sokan tévesen vélik, de ezekkel a tulajdonságokkal összefüggésben aktivizálódik. Fontos megnyilvánulás a territórium, a falka, a zsákmány stb. védelmezésekor az aktív, más esetekben a passzív védekezési reakció mintegy kísérő jelenségeként.   Aktív védekezési reakció: A nevében is benne van, ellentéte a passzívnak, amikor az egyed elkerülő reakcióval reagál a számára veszélyesnek vélt dolgokra. A kifejezett aktív védekezési reakcióval rendelkező egyed nem tér ki a küzdelem elől, sőt, inkább keresi rá az alkalmat, arra megfelelően motiválható. Az agresszióval együttesen megnyilvánuló ösztönös tulajdonság.   Zsákmányszerző ösztön: Összetettsége miatt egész könyvet lehetne írni róla (akárcsak a többi tulajdonságról is), itt azonban csak nagyon rövid tárgyalására van lehetőség. A vadászat úgy az egyéni, mint a csoportos vadászati módoknál az alábbi folyamatra épül: a.) a zsákmány keresése, b.) becserkészése, c.) lerohanása, d.) üldözése, e.) megragadása, f.) tartós fogása, leteperése, illetve megölése, g.) halálra rázása, h.) elcipelés egy biztonságos helyre. Ez az ösztön a zsákmány (rongy, csibészkar) "halálra rázásával", biztonságos helyre cipelésével elégül ki. Jelentősége az őrző-védő munkában inkább a fiatal egyedek felkészítésénél van, mint a végleges teljesítmény bemutatásánál. Pontosabban jobb, ha egy munkakutya veleszületett bátorsága, harci ösztöne révén teljesít, mint zsákmányolási ösztöntől vezérelve. A nyomkövetés tanítása során viszont igazán nagy segítségünkre lehet a zsákmány keresésére irányuló kifejezett hajlam.   Apporthajlam: A zsákmányszerző ösztön részének tekinthető. A zsákmány cipelésére, hordozására irányuló hajlam. Önmagában történő vizsgálata nem ad kellő támpontot a zsákmányolási ösztön milyenségét illetően, annak összetett volta miatt. Sok kifejezett apporthajlammal rendelkező egyed nem reagál kellőképpen egy igazi zsákmányállatra, ugyanakkor számos olyan kutya, amely szívesen vesz üldözőbe vadat vagy háziállatokat, nem érdeklődik kellőképpen az apport iránt. Optimális esetben a két tulajdonság együttesen van meg. A jó apporthajlamú kutya kiválóan motiválható kedvenc játékaival a kiképzés bizonyos fázisaiban. A hajlam hiánya keservessé teszi a kiképzést, sok par force elem alkalmazását téve szükségessé.

Reiter László-Az etalon III. 2 fele	Forrás :http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4060	2013.04.08. 19:09
Alaptermészet: A németek wesennek (das Wesen) nevezik. A németjuhászosok zöme úgy vélekedik, helyesebb az idegen formulát használni, mert a természet, alaptermészet kifejezés nem fedi pontosan azt, amit a wesen fogalma takar. A magam részéről azonban nem tartom helyesnek a wesen szó használatát, hiszen azért, mert német fajtával foglalkozunk, nem feltétlenül szükséges, hogy a legkülönfélébb szakkifejezések német nyelven röpködjenek, annál is inkább, mivel az alaptermészet kifejezésnek ugyanaz a jelentése. Ebben az esetben a szótári meghatározás a mérvadó, nem a kifejezést használók kénye-kedve. Igaz ez akkor is, ha gyarló módon magam is gyakorta használom a wesen szót a magyar megfelelője helyett. A magyar irodalom nagyjai biztosan forognak a sírjukban anyanyelvünk elmagyartalanítása miatt. Gondoljunk csak arra, hogy a kuvasz, komondor, kuli, magyar vizsla stb. magyar fajták vonatkozásában is egyre sűrűbben halljuk a wesen kifejezést! Ez az én szememben éppen olyan, mintha a németek azt mondanák a német juhászkutyára, hogy ilyen vagy olyan az "alaptermesete" (!), csak így "e"-vel, ékezet és "z" nélkül, hiszen azt ők nem igazán jól tudják kiejteni. Micsoda képtelenség lenne! Mint a "tsegedi gulas"! Biztosan csodálkoznak rajtunk, ha nem is mondják - lévén kellőképpen udvariasak - hogy ezek a magyarok még maguk közt is kevert nyelvet használnak. Ha már azonban használjuk írásban is, akkor legalább írjuk helyesen: "wesen". A fonetikus kiejtés szerinti "vézen" írásmód helytelen, hiszen a szó nem közkeletű idegen szónak számít, így az idegen szavak helyesírási szabályai vonatkoznak rá. Elkalandoztam kissé a lényegtől. Szóval az alaptermészet a kutya legkülönfélébb szituációkban megnyilvánuló reakcióiból ismerhető meg. Olyan mérce felállítása szükséges a tenyész-rendezvényeken, amelynek segítségével ez a tulajdonság is értékelhető. Ennek kidolgozása már csak azért sem könnyű feladat, mert ha sablon állítunk föl, az egyenlő mérce elv alapján, akkor ehhez kellőképpen fel tudják majd készíteni a gazdák a kutyáikat, márpedig nekünk a legkevésbé a tanult, sokkal inkább az örökletes készségek, tulajdonságok felmérése lehet csak a célunk. Hiszen a tenyésztésben, ahogy mondani szokás, semmi más nem számít, csak az, ami öröklődik. Tekintve, hogy az öröklött tulajdonságok megnyilvánulásain a környezeti tényezők (pl. kiképézés) nagy mértékben módosíthatnak, szinte bizonyos, hogy egy-egy sajátság vizsgálatával annak örökletes mértéke bizonyossággal nem megállapítható, több sajátság vizsgálata összességében mindazonáltal nagyon valószínű következtetést eredményez, persze csak a megfelelő mérési módszerek alkalmazásával. Tehát célul kellene tűznünk olyan mérési rendszer kidolgozását, amely éppen csak annyira a teljesítményvizsga szisztémája szerint mérlegeli az adottságokat, amennyire feltétlenül szükséges, s ahol csak lehet, improvizáció az analízis alapja. Persze ez kényes kérdés, hiszen kellő körültekintés híján sérülhet az egyenlő elbírálás elve, sorozatos kritikáknak kitéve a körungmestereket, mégis, hiszek abban, pontosabban csak abban hiszek, hogy megfelelő empátiával kidolgozható az a szisztéma, amellyel esély lehet az öröklött adottságok szüntelen sorvadásának megállítására, a fajta megmentésére, s csupán restaurálás helyett a folyamatos, következetes javítására. Tudom, Klebelsberg Kunó egészen másra, sokkal nagyobb horderejű, a nemzetet érintő bajokra mondta, mindazonáltal talán nem tekintik szentségtörésnek, ha átültetem a német juhászkutyapopulációt és annak tenyésztőit érintő problémákra: "Olyan óriási a kár, hogy hatalmasat kell alkotnunk, ha nemcsak pótolni, hanem fejlődni is akarunk"... Az is evidens, hogy a fajtagazda országnak illene megtenni az első lépéseket. Olyan jelek is mutatkoznak, amelyek szerint éppen az első lépéseket megelőző "startállapot" viszálya mérgezi az SV levegőjét. S bár néhány hónapja még reménykedtem egy ottani gyökeres szakmai előrelépés üdvözítő hatásában, ma már nem vagyok annyira derűlátó. Hiszen bár szükséges, de nem elégséges a megfelelő szakmai koncepció kidolgozása, fel kell merni vállalni annak az ódiumát, hogy kimondjuk, mely kutyák nem kívánatosak a munkakutyatenyésztésben. Ugye belátható: "küllemorientált" német juhászkutya-tenyésztés nem létezhet, hiszen az a standard és a stephanitzi eszme leköpése!" Ahhoz, hogy ne így legyen, s a változtatás ne csak hangzatos szlogen maradjon, meg kell nevezni a tenyésztésben szívesen látott és nem kívánatos egyedeket egyaránt! Nos, ez azt jelentené, hogy a szemérmetlenül "hochzucht"-nak lódított állományrész elképesztően nagy hányadát ki kell, kellene selejtezni. A kivétel valóban minimális, hiszen a VA kanok közül például az 1985 utáni időktől napjainkig, talán csak Jack v. Trienzbachtal és annak néhány ivadéka tudott olyan - valószínűleg genetikailag is megalapozott – teljesítményt prodŰkálni, amelynek okán méltóan bevonhatóak a teljesítményorientált tenyésztésbe. Az elmúlt kb. 2 évtized VA mezőnyének talán összes többi egyede csupán olyan teljesítményekre képes, amelyektől a teljesítményorientált tenyészeteknek saját közegükben is valamivel átlag alattinak tartott egyedei - genetikailag megalapozottan - szignifikánsan többre képesek. (Az már más kérdés, hogy a jelenlegi kiválasztási rendszer szakmaiatlanságának és elfogultságának köszönhetően egy ösztöngyenge, VA kutyából inkább lehetséges munkakutyának csúfolt egyedet kreálni, mint a valóban kiváló munkakutyákból esetlegesen VA tenyészegyedeket") utalok Karl-Heinz Baumöller cikkére "Megváltozott tenyésztési viszonyok az SV-ban... NJ Újság 2004/3. szám (forrás: SV-Zeitung), abban is leginkább az utolsó mondatra, amelyet nem a kedélyek borzolása, hanem a tények és az elvárható szakmai orientáltság okán külön is idézek: "Hogyan tudna tehát Rikkor Bad-Boll egy BSP győztest örökíteni, ha ősei közt nem szerepel egyetlen olyan kutyasem, amelyek munkakutyatulajdonságaik révén számos területen sikerrel alkalmazva lettek?" Ha ez a tendencia megtorpan, s nem folytatódik az alaptermészetükben (de felépítésükben is) hibás egyedek megnevezése, s azt követően tenyész-felhasználásuknak - nem feltétlenül a megtiltása, dedrasztikus és szakszerű mérséklése, akkor az egész anyaországi változtatási igény pusztába kiáltott szó marad  X. Y.  Természetesen mindez bár nagyon szükséges, nem elegendő. Meg kell történnie egy megbízható valós (!) szurőrendszer kidolgozásának, a fentebb jelzett tulajdonságok vonatkozásában. Az általam leghatékonyabbnak tartott változat a hajdani keletnémet ZTP és körungszisztéma átdolgozott, kiegészített verziója. Az eddigiekhez képest az lenne új benne, hogy még szélesebb tulajdonságréteget mérne föl, és a mérés módja is változna valamelyest, jobban törekedve az öröklődő adottságok valós feltérképezésére. Hogyan lehetne ezt kivitelezni? Ne feledjük, a standardország csak a tenyésztés célját határozza (határozhatja) meg számunkra, a hozzá vezető út a mi utunk kell, hogy legyen. Ennek kidolgozása nem fog menni korábbi megalapozatlan presztízsek, s a fajta elemi érdekeit semmibe vevő üzleti érdekek sérelme nélkül. Azt hiszem, tenyésztésirányításunk ennek ódiumát felvállalva tevékenykedhet csak eredményesen. A "szatócsérdekekkel" és a kétes értékű ""német mítosszal"- megvívni a harcot pedig lényegesen nehezebb lesz, mint amilyen kihívás elé állí

Max von Stephanitz	Vinis Ferenc	2012.08.30. 12:34
"Minden nevelés és kiképzés titka, a meglevő hajlamok helyes felismerése és alkalmazása." - Max v Stephanitz Max von Stephanitz A német juhászkutya története elválaszthatatlanul összekapcsolódik Max von Stephanitz nevével. Max von Stephanitz 1864-ben született, és 1936-ban halt meg. Egész életét annak az eszmének szentelte, hogy egy ideális, sok célra használható kutyát tenyésszen ki. Nagy tapasztalatot szerzett különböző fajtájú katonakutyákkal. ennek kapcsán ismerte fel, mennyire alkalmas a Németországban honos őrzőkutya munkakutyának. Akkoriban teljes lendülettel fejlődött az Angliából származó kutyafajta-tenyésztés és a kutyakiállítások szervezése. Sok helyi kutyafajtát neveztek ki, és ismertek el rassznak, ezeket azután pedig már ideálképe szerint tenyésztették ki. Létrejött azonban néhány új fajta is. Sok egykori munkakutya fölöslegessé vált immár, ezért nem az volt a fontos, mennyire felelnek meg eredeti feladatuknak, hanem csak a szépségük számított. Akkoriban például a skót juhász, vagy collie állt a népszerűségi lista első helyén, de már német hazai juhászkutyára is szemet vetettek a szépségtenyésztők. Fontos volt hogy a lehető legjobban hasonlítsanak a farkasra, ezért különösen a rövid szőrű, álló fülű kutyákat keresték és vonták be a tenyésztésbe. Különösen Szászországban, Türingiában és Württembergben voltak ilyen jószágok, ahol a jó üzleti érzékkel megáldott juhászok már a múlt században is adogattak el kutyakölyköket. A württembergiek egyébként nem voltak nagyon népszerűek, mert fülük gyenge volt, lekonyult. Szép volt viszont faroktartásuk, ami nem mondható el a türingiaikról, melyeknek gyakran csúf, kunkori farkuk volt. A württembergiek általában ngyobbak, erősebb csontozatúak, jó felépítésűek, jó járásúak. Keményen oda tudtak kapni, de általában nyugodtabb természetűek voltak, mint a türingiaiak. A svábok pedig született kutyabolondok és szenvedélyes tenyésztők. A cél érdekében a sváb tenyésztők bevonták a tenyésztésbe a türingiai kutyákat, melyeknek szépen állt a fülük, és farkashoz hasonlító szép színük volt, és ezzel megalapozták a ma ismert német juhász tenyésztési vonalát. Történtek keresztezések farkasokkal is, ám ezek nem vezettek a kívánt eredményre, így a farkaskeverékek nem voltak hatással a német juhász kifejlődésére. Von Stephanitz lovaskapitány, aki életre szóló barátságot kötött a kutyákkal, egy kiállításon pillantotta meg álmai kutyáját, HEKTOR LINKSRHEIN-t, akit később átkeresztelt ,,Horand von Grafrath"-ra. Állítólag ez a pillanat vitte arra az elhatározásra, hogy 1899-ben Arthur Meyerrel megalapítsa a Német Juhász Egyletet. Von Stephanitz neves kutyaszakértő volt. Katonaként bejárta Európát, az Északi-tengertől a Balkánig. Már akkor is kiállítási helyzetben fényképezte a kutyákat, de megfigyelte őket munka közben is. Részletes könyvet is írt ,,A német juhászról szóban és képben" címmel, melyet sok nyelvre lefordítottak. A két világháború során számtalan mentési feladatot kaptak a juhászkutyák, és milliónyi csodálót, barátot szereztek, nem csak Németországban, hanem külföldön is. A hazatérő katonák beszámoltak a német juhászkutyák csodás tetteiről, egyikük-másikuk kíséretében már ott is volt egy németjuhász. Ma a legkedveltebb és legsikeresebb kutyafajták egyike. Forrás: Kutyakönyvtár; A NÉMET JUHÁSZKUTYA

A német juhászok betegségei:	Forrás:Wikipédia	2012.02.28. 20:36
Minden kutyatartónak kötelessége ismerni a négylábú barátjára jellemző betegségeket, erre ott vannak a szakkönyvek, a tenyésztők, a kutyás ismerősök és mindenekelőtt az állatorvosok. A diagnosztizálás és a gyógyítás az állatorvos feladata. Az állatorvos oltja be a kutyákat az Oltási program alapján. A kölyök az első oltását még a tenyésztőnél kapja meg parvovírus szopornyica ellen, majd a kombinált oltás következik a 10-11. hétben, ennek ismétlése a 14., de inkább a 16. hétben. Ekkor kapja meg a veszettség elleni oltást is. A kutya évente kap emlékeztető oltást. A féregtelenítést a születést követő 14-16. napon kell elvégezni, majd a kölyök 8 hetes koráig hetente meg kell ismételni. A felnőtt kutya féregtelenítése évente 3 alkalommal történjék. Védekezni kell a kutyabolha és a tetű ellen is. Az állatorvos felvilágosítást ad a féregtelenítéssel kapcsolatban, az oltásokra pedig minden alkalommal berendeli a kutyát. Az alább felsorolt betegségek a német juhászkutyára jellemzőek, és minden esetben csak az állatorvos gyógyíthatja meg azokat: Szaruhártya-gyulladás: Tünetek: először matt, később zavaros szaruhártya, amely pirosodni kezd, majd sötétbarna pigmentszemcsék lesznek láthatóak. Zseblámpa fénye mellett mindez észrevehető. Gyomorcsavarodás: A német juhászkutyának mély a mellkasa, ezért a táplálékkal teli gyomornak nincs nagy mozgástere. A kutya ugrálása, hempergése következtében a gyomor megcsavarodhat, hiszen azt csak a nyelőcső tartja. Tünetek: a gyomor gyorsan felfúvódik, a keringési rendszer összeesik, a betegséget elesettség, hányinger, légzési nehézség kíséri. Ha a gyomor megcsavarodott, a kutya már hányni sem tud, csak az operáció és az azt követő kezelés segíthet. Bélbetolódás:: az egyik bélszakasz beletolódhat a másikba, akár egy teleszkóp. Az ok: a bélszakasz bénulása, amely leginkább a 4-10 hónapos kutyákat fenyegeti. Tünetek: puha vagy folyós széklet, melyben vérnyomok is lehetnek, gyakori székelési inger, ezt követően székrekedés, gyors fogyás. Krónikus exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség: Tünetei: hasmenés, éhség, folyamatos lesoványodás. A széklet habos, csillogó, savanyú szagú, emésztetlen táplálékrészeket tartalmazó. Ha a kutya nagy zsírtartalmú táplálékot evett, a széklet szürke vagy ólomszínű. A rossz emésztés miatt a kutya állandóan éhes, a saját emésztetlen székletét is elfogyasztja. Gyulladásos ízületi megbetegedések: (Sok kutyás inkább a betegség latin nevét (arthritis > artritisz) használja a hosszabb magyar megfelelő helyett.) A betegség egyszerre több ízületet is megtámadhat (polyarthritis > sokízületi gyulladás). Tünetek: A kutya nehezen tápászkodik fel, erős fájdalmai vannak, ügetés vagy futás közben fel-felsír, nincs kedve mozogni, az ízületek gyakran megdagadnak, melegebbek a környező testrészeknél. A betegség lázzal is járhat. Az állatorvos az alábbiakat javasolja: a kutyát csak sétáltatni kell, a hideg padlón nem feküdhet. A gyógyulás hosszú ideig tart. Artrózis: öröklött, lassú lefolyású betegség, amely bénuláshoz is vezethet. Tünetek: a bemelegítés és a kifáradás egyaránt fáj a kutyának, A feltápászkodó kutya zsibbadtnak látszik, a mozgása pedig visszafogottá válik. Csípőízületi diszplázia: Az elnevezés csípőtorzulást jelent. Az ízületi vápa, combfej vagy a combnyak rendellenesen fejlődhet, súlyos esetben az ellaposodott combfej és az ízületi vápa ficamot okoz. Tünetek: a hátsó lábak az enyhe gyengeségétől a lebénulásig terjedhet a betegség. Terhelésre fájdalom jelentkezik, de az nem jelezheti feltétlenül a betegség súlyosságát. Figyelni kell a kiegyensúlyozott táplálékra, a testsúly és a magasság helyes arányára és a leterhelésre. Gerincvelőhártya-csontosodás: A gerincvelőt, akár az agyat, három hártya burkolja be. A 7 évesnél idősebb német juhászkutyáknál az egyik hártya elcsontosodhat, és nyomhatja a gerincvelőt. Először kevés, majd egyre több izom sorvad el, mert a nyomás következtében az idegek elsorvadnak. Tünetek: nincs fájdalom, amely jelezné a betegséget. A bénulási folyamat lassú, több éven át tart. Az első jel: az egyik hátsó láb körme karcolja az aszfaltot, majd a kutya imbolyogva, botladozva jár. Az egyre jobban bénuló kutya húzza a hátsó lábát, a karom és a szőr lekopik a mancsról, később pedig a bőr is lehorzsolódik. Fájdalom nélküli, lassú bénulásról van szó, a lábak zsibbadtnak tűnnek. A betegség meggyógyítása ma még nem jár sok sikerrel.

A német juhászkutyákról	Vinis Ferenc	2011.11.10. 14:30
A különböző kutyafajtákat annak idején meghatározott feladatok elvégzésére alakították ki, így minden küllemi tényezőnek gyakorlati funkciója is volt. A yorkshire terrier sem véletlenül lett ilyen kicsi, hiszen szegény munkások kutyájaként nem fogyaszthatott sokat, s a bányába sem lett volna célszerű egy bernáthegyi méretű jószágot letuszkolni, hogy ugatásával jelezze a sújtólég-veszélyt. ugyanígy a bullmasztiff hatalmas teste is adott célt szolgált, hogy a kutya ledönthesse és fogva tarthassa a vadorzót a vadőr megérkeztéig, de mégsem lehetett korlátlan súlyú, hiszen akkor nem tudta volna utolérni a menekülőt. A társadalmi, gazdasági változások a kutyafajták szerepét, sőt olykor magukat a kutyafajtákat is megváltoztatták, illetve az emberi gyarlóság és a pénzszerzésnek a tenyésztésben játszott jelentős szerepe révén a legtöbb munkakutyafajta kettévált, kiállítási- és munkatípusra. Se szeri, se száma a fácánra közömbös csodaszép retrievereknek vagy a félős és agresszív dobermannoknak. Napjainkban természetesen egyre kevesebb embernek van szüksége például vadászkutyákra, a kutyaelsősorban már csak társunk a mindennapokban. De lehet-e az ember legjobb barátja egy gyenge idegzetű, örökletes betegségektől szenved négylábú? A német juhászkutyát, anno több mint száz éve, igen céltudatosan alakították kiváló munkakutyává. "A juhászkutya-tenyésztés munkakutya-tenyésztés, és mindig is annak kell maradnia, különben többé már nem juhászkutya-tenyésztés", mondta Max von Stephanitz, akinek a világ a német juhászkutyát köszönheti. Ennek ellenére ebben a fajtában is világosan megfigyelhető az ún. kiállítási- és munkavonalakhoz tartozó kutyák eltérő külleme, amely még a laikus számára is szembetűnő. A látszólag megoldhatatlan problémát okozó folyamat valamikor a nyolcvanas évek elején kezdődött, de megértéséhez korábbra kell visszamennünk a fajta történetében. Egy adott kutyafajtát kialakulásakor hasonló típusú emberek csoportja álmodta meg, így az többek között valamely szubjektum kivetülése; mást igényelnek kutyáiktól a csivava-tartók, mint mondjuk a rottweilert kedvelők. Amíg egy fajtát ugyanolyan karakterű emberek kezelnek, mint akik létrehozták, az nem, vagy csak kismértékben változik. Ezen kívül a történelmi kor is meghatározó. A német juhászkutyaesetében megváltoztak, lazultak a társadalmi elvárárok, illetve csökkent a gyapjú iránti kereslet, így a hatalmas birkanyájak is eltűntek, ezzel párhuzamosan viszont nőtt a szolgálati kutyák iránti igény. Ezek a kutyák azonban a tenyésztés számára elvesztek, hiszen a kölykök szocializálása igazán csak "kisüzemben" megy, hiába próbálkozik tenyésztéssel a rendőrség vagy a katonaság. Tehát a német juhászkutya-állomány természetes, juhász melletti szelekciós körülményei megszűntek. Pedig ez a környezet hozta létre a világ legintelligensebb kutyafajtáit, a juhászkutyákat. Gondoljunk csak bele, a főemlős, vagyis az ember, növényevőket őriztet egy húsevő ragadozóval! Eme ellentmondás kezeléséhez nagyon értelmes lényre van szükség: a kutyára. A német juhászkutya anyaországbeli egyesülete, az SV vezetősége tisztában volt vele, hogy nem csak a kutya küllemével kell foglalkozni, hanem a "software-t" is fejleszteni kell. A háromfázisú munkavizsgákkal és versenyekkel ugyanazt a mentális szintet lehet fenntartani, mint a nyájak melletti munkával. A német juhászkutya karakteres, önálló élőlény, mégis alárendeli magát az embernek. De nem végrehajtó, hanem együttműködő társa gazdájának, azzal kétszemélyes falkát alkotva. Idegrendszere egy Forma-1-es versenyautóhoz hasonlítható, mely pillanatok alatt felgyorsul, de ugyanolyan gyorsan le is tud fékezni. A német juhászkutya igen gyorsan ingerületi állapotba kerül, de hamar meg is nyugszik. Az őrző-védő munkához pedig nyugodt, terhelhető kutya kell. Más fajták esetleg könnyen felpörögnek, de aztán alig lehet őket leállítani. A tenyésztésnek arról kellene szólnia, hogy olyan kölykök szülessenek, melyek ősei generációkon keresztül megfeleltek a nyájak melletti munkát helyettesítő vizsgáknak és vizsgálatoknak. Mindezért a tenyésztési szervezet felelős, mely a különböző vizsgákat és egészségügyi szuréseket elvégzi illetve elvégezteti a tenyésztőkkel. A német egyesület, az SV, és ennek megfelelően a hazai MNJK különböző vizsgákkal teszteli a kutyák kiképezhetőségét. A legalapvetőbb ilyen szűrő az engedelmes vizsga. A kitartáspróbán 20 kilómétert kell futnia a kutyának, majd engedelmességi feladatokat végrehajtania. A tenyészkiállításokon a hivatalos fajtaleíráshoz (standard) mérik a kutyák küllemét, de egyben viselkedésüket is vizsgálják. A bíró, vagyis az állat számára ismeretlen ember alaposan áttapogatja, esetleg egy mappával az asztalra csap, sőt azt is megfigyelik, lövéshangra hogyan reagál a kutya. Mindezek mellett egészségügyi vizsgálatok is kötelezőek, például a csípőízület-röntgen, melynek eredményétől is függ egy kutya tenyészthetősége. A német juhászkutya-állomány szűrőinek koronája a Körung, azaz a tenyészszemle. Hazánkban is vannak körungmesterek, akik egy adott körzet tenyészállományát kezelik. munkájukat a begyűjtött eredmények statisztikái is segítik, így javaslatot tehetnek, melyik kutyát kivel érdemes pároztatni. Az évente megrendezett bundessieger Zuchtschau-n több ezer kutya vonul fel, így a kívülálló is képet alkothat arról, holt tart az anyaország tenyésztése. A létszám töredékét alkotó kiválasztott kitűnő kutyák meghatározó szerepet játszanak a tenyésztésben, a kanok a kiállítást követően pillanatok alatt keresett apaállatokká válnak. Körülbelül a nyolcvanas évek elejétől a német juhászkutya-tenyésztésében is egyre meghatározóbb szerepet kezdett játszani a pénz. A bírók szerepe hatalmas, a Siegerschau óriási felelősség és lehetőség is egyben. A nyolcvanas évek elejétől fokozatosan az utóbbi kezdett dominálni. A folyamat során egy divatirányzat vált meghatározóvá. Elkezdték a rajzos, fekete háttakarós, inkább cser színű egyedeket favorizálni, az egyéb színű példányok pedig háttérbe szorultak. A küllemkiállítások felszínessé váltak, ehhez járultak még a csak papíron letett munkavizsgák és a hamis törzskönyvek (melyekre napjainkban egyértelműen fény derül a kötelező DNS-vizsgálatoknak köszönhetően.) Egyre csak születtek a rajzos kölykök, melyek már nem mentek át minden kötelező szűrőn, így nem volt nehéz szép egyedeket produkálni. Azoknak viszont, akik ragaszkodtak a küllem- és jellemvizsgálatok lelkiismeretes betartásához, sokkal nehezebb dolguk volt, hiszen nemcsak jó küllemű, de kiegyensúlyozott, terhelhető német juhászkutyákat akartak tenyészteni. Lassan két, küllemében eltérő típus kezdett kialakulni a fajtán belül. A fajta eredeti értékeit veszélyeztető tendenciára szerencsére felfigyelt az SV jelenlegi vezetősége, és megtette a szükséges lépéseket. 1999 júliusa óta például kötelező az egyedek DNS-vizsgálata, illetve bevezették az universal sieger címet, melyet csak az a kutyakaphat meg, mely eredményesen szerepel a bundessiegerschau-n és a bundessiegerprüfung-on egyaránt. (utóbbi a legmagasabb szintű, háromfázisú munkakutya-bajnokság Németországban. A szerk.) Az intézkedések fokozatos hatását mutatja, hogy a Siegerschau-n tavaly egy ordas kan már második tudott lenni. Azonban, ahogy Hermann Martin fogalmazott, az SV egy hatalmas hajó, mely nem képes gyors fordulatra, hogy lassú, de határozottra igen, azt majd a jövő dönti el.

A diszplázia	Vinis Ferenc	2011.09.08. 14:14
1.) A kutyák csípőizületi diszpláziája (forrás: www.diszplazia.hu) A kutyák csípőizületi diszpláziája, vagy más néven örökletes csípőficama a nagytestű kutyák egyik leggyakoribb sántaságot ill. mozgászavart okozó betegsége. A betegség lényege hogy a csípőizületet alkotó combcsontfej nem illeszkedik megfelelően a medencecsont ízületet alkotó vápájába, ami az ízület részleges (esetleg teljes) ficamodásával jár. Az állandóan ficamodó ízületben egy idő után porckopások jönnek létre a ki-be mozduló combcsontfej porca és a medence vápájának pereme között. Mindemellett steril ízületi gyulladás, egy idő után porcdegeneráció, porcfelrakódások, degeneratív ízületi elváltozások, összefoglalva: csípőízületi arthrózis jön létre. Már az ízület részleges ficamodása ill. az ebből eredő gyulladás is mozgászavarral járhat, de az igazi fájdalmat és sántaságot a porckopások és az arthrózisok megjelenése okozhatja. A kutya fajtájától, érzékenységétől és a diszplázia mértékétől függően adott esetben jól tolerálhatja a betegséget és akár komolyabb tünetek nélkül is leélheti az életét. Érzékenyebb fajtáknál, különösen nagytestű kutyák esetén a betegség súlyos sántasághoz, mozgászavarhoz vezethet. Kialakulását tekintve a betegség alapvetően genetikailag öröklődik, hajlamosítható tényezőként szerepelhet, a kutya gyors növekedése, táplálkozása, korai terhelése is. A betegség tünetei már fél és egy éves kor körül kialakulhatnak, de a későbbi életkorban bármikor jelentkezhetnek A csípődiszplázia kezelésében enyhébb esetben gyógyszeres kezelés előrehaladottabb esetben műtéti megoldások játszanak szerepet. Itt is fontos kiemelni, hogy csak a kilinikailag diszpláziás, sánta ill. mozgászavarral közlekedő kutyák esetében indokolt diszplázia műtétet végezni. A csípődiszplázia megelőzésében fontos szerep jut a szűrővizsgálatoknak, amelynek során kiszűrik a tenyésztési szempontból aggályos szülőket, így csökkentve a diszpláziával genetikailag terhelt utódok születését. Másrészt az un. előszűréseken a növekedésben lévő kutyák csípőjét vizsgáljuk, hogy még időben segíthessünk a kedvezőtlen csípőalakulással rendelkező kutyák helyes terhelésében.

Kutyák idegtípusai	Vinis Ferenc	2011.04.21. 21:17
1. Szangvinikus (élénk, kiegyensúlyozott) A kiképezhetőség szempontjából legalkalmasabbnak tekintett egyedek. Ezek a legkiegyensúlyozottabbak, emellett élénkség és mozgékonyság a jellemzőjük. Az ingerlések és gátlások (pozitív és negatív feltételes reflexek) egyaránt könnyen kialakíthatók, és tartóssá tehetők a típus képviselőinél. Könnyen képezhető, és a munkavégzés szempontjából a legmegbízhatóbbak.     2. Kolerikus (ingerlékeny, lobbanékony) Ezekről az egyedekről már nem mondhatjuk el mindezt. Idegrendszerük az ingerlésre gyorsan reagál, a gátlások azonban lassan fejlődnek ki. Minthogy a kiképzés a pozitív és negatív feltételes reflexek összhangján nyugszik, az utóbbi típusnál gátlásos folyamatok (a negatív feltételes reflexek) kialakítására és egyensúlyban tartására igen sok energiát kell fordítani.     3. Flegmatikus ( nyugodt, nemtörődöm) A szó jelentéséből kiindulva nehezen ingerelhető, nyugodtságukon túlmenően sok egyedre a kifejezett lustaság is jellemző. Emellett mégis kiegyensúlyozott idegműködésűek, a kiképzésük nagy türelmet igényel, de megfelelő bánás és módszerek alkalmazása esetén munkára használhatók.     4. Melankólikus (gyenge, gátlásos) Búskomor emberhez hasonlíthatók, igen gyengék az idegfolyamatok, többségben vannak a gátlások. Félénkségük és kiegyensúlyozatlanságuk miatt kiképzésre általában alkalmatlanok.

Ez a gond a mai kutyákkal	Vinis Ferenc	2011.04.21. 21:16
Szegvári Ferenc  |  2003. november 21.   Győztes csapaton ne változtass! - ez a bölcs mondás nemcsak a sportban, hanem az élet számtalan más területén is megállja a helyét. Az ember azonban már csak olyan, hogy soha nem elégszik meg azzal, ami van: mindent átgyúrna, átszabna, átformálna. Pedig egy tökéletesen működő gépezeten akár egyetlen csavart is nehéz úgy megváltoztatni, hogy az attól még jobban működjék: valószínűbb, hogy a módosítás zavart fog okozni, s az eszköz kevésbé fog megfelelni a célnak. Ilyen tökéletes gépezet, jól bevált modell, "győztes csapat" volt a német juhászkutya is. előnyös külső és belső tulajdonságainak, köztük éppen a végletektől mentes, természetes testalkatának és kiegyensúlyozott természetének köszönhetően ez a fajta a nyájőrzéstől a rendőrségi szolgálaton át a vakvezetésig a legkülönfélébb feladatok teljesítése közben egyformán megállta a helyét. A modern tenyésztési divatirányzatok ezt a "csúcsmodellt" is megpróbálták áttervezni - de vajon hasznára válhat-e bármiféle átalakítás a világ legsokoldalúbb munkakutyájának?   A töretlen kezdetek Németország 1899. Megalakul az SV, a német juhászkutya anyaországi fajtaegyesülete. Céljait alapokmánya úgy határozza meg, hogy egy olyan "mindenes" munkakutyafajtát kell tenyészteni, amely az élet minden területén szolgálja az embert. Az optimumok fajtájának atyja Max von Stephanitz úr, lovassági kapitány korát mintegy száz évvel megelőzve a "hardver" és a "szoftver" egységének fontosságát szem előtt tartva keltette életre a fajtát. Amely fajta felépítését a farkas, természet által több tízezer éven át tesztelt paramétereinek, viselkedésbeli tulajdonságait pedig kiegyensúlyozott ösztönadottságainak köszönheti. Gondoljuk csak végig ragadozó állat növény evőket őriz az ember elvárásainak megfelelően. Ez a sokrétűség a sokirányú alkalmazhatóság magyarázata. Mindezek következtében a fajtaleírást követve nincs benne semmi túlzás csak következetes elvárás és megfeleltetés, azaz semmi divat, amely az időben ugorva már korunk emberének elvárása, vagy üzleti érdeke. Max von Stephanitz és társai mint az egyesület alapító tagjai egyazon felfogással és igényességgel nemesítették a fajtát és bár divatirányzatok abban az időben is megkísérelték a német juhászkutya fizikai és mentális paramétereinek megváltoztatását, a fajtaleírás hű papjai nem engedtek a kisértésnek. Az 1910-es években bevezetésre került a munkavizsga, mint tenyésztésbevételi kötelezettség, az 1920-as évek elejétől pedig a körung, magyarul a tenyészegyed kiválasztásának intézménye. A korabeli tenyész- és teljesítménybírók magas szintű morális és szakmai igényessége volt a világhírnév garanciája. Ez az időszak az 1970-es évek végéig tartott. Az SV vezetésének utolsó régi vágású elnöke Christopher Rummel úr távozásával a német juhászkutya történelmének legújabb kora kezdődött, amely napjainkban eszkalálódik. Az SV új vezetése - engedve a kor "kereskedelmi" - nyomásának tagtoborzó akciót hirdetett (1984) és az anyaegyesület taglétszáma soha nem látott csúcsot ért el. A 100.000 tag hatalmas anyagi bázist teremtett, csakhogy a mennyiségi növekedéssel bekövetkezett "hígulás" elterelte a figyelmet a fajta stephanitzi alapértékeinek következetes megőrzéséről.   Az olyan, nem feltétlenül az! Az 1980-as évek elejétől az új elnök Hermann Martin úr, - a korábbi tenyésztési főfelügyelő új imázst adott a fajtának, amelyet "hithű" módon mindenkinek követnie illett, kellett. A "modern" típusú német juhászkutya mintapéldánya a "Komisszár Rex" megjelenésű kutya lett. A telt kontrasztos színezet, szemben a hagyományos kevésbé dekoratív színvariációkkal, hatalmas vonzerőnek bizonyult és tömegek mozdultak el a diktált irányba. Ettől az időponttól datálódik a hátulsó harmad lényeges módosulása, az úgynevezett régi típusú szögletesebb kontúrokat mutató megjelenési forma helyett az ívelt felső vonal, a lekerekített fartájék vált közkedvelté. Mivel a szögellések változásai statikai módosulásokat eredményeztek - ezáltal az alátámasztási pont hátratolódott,- lényegesebb terhelést okozva a csípőizületeknek, ezzel a ténnyel érdemben akkor senki sem foglalkozott. Sorolni lehetne még az egyéb faktorokat, amelyek nem csak anatómiai, hanem mentális értékeket is feláldoztak a divat és a pénzszerzés oltárán. Az SV szervezeti növekedése a szakmai következetesség fellazulását is eredményezte, kialakultak olyan érdekcsoportok, amelyek a könnyebb ellenállás mentén elnéző teljesítményvizsgák és körungok következtében tenyésztésbe vontak olyan egyedeket is, amelyek meg se közelítették a standard elvárásait. Nos ekkor került ocsú a búzába és ezt csak tetézte a különböző szoros rokontenyésztetések következtében egységes fenotípusú vonalalapító ászok megjelenése, amely egyedek származási adatai nem minden esetben fedték a valóságot.   Az egyre belterjesebbé váló folyamat ... és ekkor már az 1990-es évek vége felé járunk - külső megnyilvánulásai már egzakt beavatkozást igényeltek. Bevezetésre került a DNS alapú származásazonosítási vizsgálat. Azonban emellett még számos jel mutatott arra, hogy állományszinten jelentkező problémákat kell mielőbb határozottan és hatékonyan kezelni, különben elkerülhetetlen a fajta használati értékeinek végleges devalválódása. Hermann Martin urat 1994-től Peter Messler úr követte az elnöki székben, azonban nem tudta mentesíteni magát az előzőekben már említett érdekcsoportok hatásai alól, ezáltal bizonyos értelemben együtt sodródott az árral. 2002 decemberében, hogy az SV vezetőség választó közgyulésén Wolfgang Henke úr személyében egy menedzser típusú elnök került megválasztásra és a vezetőség tagjai olyan hiteles szaktekintélyek lettek (Erich Orschler, Dr. Helmut Raiser, Günther Diegel), akik a kialakult helyzetet magas szintű szakmai tudásuk és gyakorlatias problémamegoldó képességük birtokában kezelik és várható (elvárható) tőlük a fajta nimbuszának helyreállítását. Ennek egyik szemléltető bizonyítéka a Dr. Helmut Raiser szövetségi tenyésztési felügyelő által javasolt módszer, amelynek alapelve leegyszerűsítve, hogy   A "szép" kutya is rendelkezzen mérhető munkakutya-tulajdonságokkal, de a "csúcsrajáratot" munkakutya is feleljen meg a fajtaleírásban

Németjuhász töténete	Vinis Ferenc	2011.04.21. 21:15
100 éves a német juhászkutya A világ legnépszerűbb és legsokoldalúbb kutyafajtájának a története a múlt század végén, egy szép őszi napon kezdődött a Rajna völgyében. Egy fiatal nehézlovassági segédtiszt, Max von Stephanitz, éppen a közeli hegyekben gyakorlatozott csapatával. Max, aki csupán édesanyja miatt választotta a katonatiszti pályát, pedig valójában szívesebben lett volna gazdálkodó, unatkozva bámult lefelé a völgybe. Nem mondhatni, hogy ott valami különös történt volna: egy pásztor terelte nyáját a legelőn keresztül. A juhok mozgását, megálljanak-e vagy továbbmenjenek, balra forduljanak-e vagy jobbra, két kutya irányította, szinte minden parancsszó nélkül, pusztán gazdájuk gesztusai alapján. A harmincéves katonatisztet lenyűgözte a látvány. A pásztor mint egy főparancsnok irányította a sereget, a birkákat, két lovas futára, a kutyái segítségével. Ilyen pontosságnak eddig csak katonai hadgyakorlatokon volt szemtanúja. Max von Stephanitz életében az állatvilágot eleddig egy papagáj képviselte, s kutyákkal csupán a nyeregből lepillantva került kapcsolatba. A rajnai “pásztoróra” folyamán azonban azonnal felismerte a két pásztorkutya különleges képességeit: engedelmességüket, intelligenciájukat és teljesítőképességüket. Ilyen állatok neki is kellenek, határozta el, minden áron, még ha saját magának is kell kitenyészteni őket, mert pénzért esetleg nem tehet szert rájuk. Hamarosan el is kezdte keresni az ideális pásztorkutyát, de sokáig nem talált megfelelő példányokat, olyan nagy volt a különböző helyi változatok száma. Hogy minden idejét a nagy feladatnak szentelhesse, Stephanitz 1898-ban otthagyta a katonaságot is. Igaz, erre az is kényszerítette, hogy nyárspolgár környezete nem nézte jó szemmel egy színésznővel kötött házasságát. Miután a felső-bajor Kottgeiseringben hatalmas földet vásárolt és kialakította Haholz-Wieshof nevű családi birtokát, szert tett első juhászkutya kanjára is. 1898 január 15-én vásárolta az akkor három éves Hektor Linksrheint egy frankfurti tenyésztőtől, Sparwassertől. A 200 márkáért vásárolt Hektort Stephanitz később átkeresztelte Horand von Grafrath-ra. Horand egyes törzskönyvi számával minden német juhászkutya ősatyja. 61 centiméteres marmagasságával, szép vonalaival és nemes fejével szinte már megtestesítette az ideális tenyészcélt. Egy évvel korábban Stephanitz vásárolt már egy nőstényt is, az ismeretlen származású Freya von Grafrath-ot, őt azonban csak később vette fel a törzskönyvbe.

Németjuhász általános gondozási tudnivalók	Vinis Ferenc	2011.02.08. 19:58
Szőrzetápolási igénye: A német juhászkutyát rendszeresen át kell kefélni, hogy eltávolítsák az elhalt vagy meglazult szálakat a sűrű, gyapjas aljszőrzetből. A lakásban tartott kutyáknak több gondozásra van szükségük, mint a szabadban élőknek; az előbbiek egész évben folyamatosan vedlenek, bár az elhullatott szőr mennyisége tavasszal és ősszel megnő. A karmait röviden kell tartani. Tanítása: A fajta rendkívül értelmes, szívesen és gyorsan tanul, és élvezettel hajtja végre a parancsokat. Érzékenyen reagál a vele szemben használt hanghordozásra. Ha a nevelés során egyértelműen, őszintén és következetesen bánnak vele, akkor nem okozhat különösebb meglepetéseket. Mozgásigénye: A német juhászkutyát családi kutyaként tartók gyakran megfeledkeznek arról, hogy ennek az állatnak igen sok mozgásra van szüksége. A kutya sokkal elégedettebb lesz, ha hosszú sétákat tesznek vele, ahol futkoshat, apportírozhat vagy úszhat is. Erre naponta legalább egy órát kell szánni. Ha nem mozgatják, foglalkoztatják eleget, maga keres magának elfoglaltságot, ami nem biztos, hogy gazdi tetszését is elnyeri. Ha jó a kapcsolata a gazdájával, akkor a pórázról elengedve sem kóborol messzire tőle. Alkalmazásai: Ez az állat nem érzi jól magát, ha nincs mit tennie; a német juhászkutya a világ egyik legnépszerűbb munkakutyája. Használja a rendőrség és a katonaság; kutatási és mentési feladatokban vesz részt, de dolgozik vakvezető és kábítószer-kereső kutyaként is. Emellett jól szerepel az ügyességi és az engedelmességi próbákban is. Kimondottan jó választás az olyan, sportos életmódot élő személyek számára, akik szívesen próbálnak ki újfajta dolgokat a kutyájukkal. Mivel nagyon családcentrikus, kiválóan alkalmas családi kutyának is.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk